Berendezett fürdőszoba részlet a GéPéSz kecskeméti tárlatában

A teljesség igénye nélkül pár különlegesebb darab a kiállított tárgyakból:

A kézzel festett kerámia mosdó (MUZ_327)

Ez a precízen kidolgozott darab Gábris Kornéltól, a kecskeméti Ho-Hó Horgászcentrum vezetőjétől érkezett be hozzánk. A mosdót a nagyszülők házának felújításakor, a rombolás közepette sikerült az utolsó pillanatban megmenteni. Ez a ritka kincsnek tekinthető kerámia mosdó feltehetően az 1900-as évek elején készült egyedileg gyártott mintadarabként. A bámulatos aprólékossággal kidolgozott, virágmintával díszített mosdókagyló kiállításunk egyik legkedveltebb darabja.

Egy antik mosógép (MUZ_566)

Az '50-es évek holland gyártmánya igen nagy népszerűségnek örvendett a háztartásokban, centrifugával kiegészítve nagyban könnyítette meg a háziasszonyok munkáját. A kézi mosás, dézsák és mosókerék használata után igazi felüdülés volt az első elektromos mosógépek használata, még ha akkor viszonylag kis kapacitással is lehetett üzemeltetni őket. A kiállított darab Asbóth Zoltán felajánlásának köszönhetően érkezett be hozzánk.

A „hőskorszak”, amikor a nagymosás egész napos elfoglaltság volt (Fotó 1913-ból). Kép forrás: ntf.hu

Szabadon álló, antik, festett lemezkád (MUZ_567)

Kezdetben még csak dézsák, fa kádak voltak fellelhetők az első a mai formát megközelítő fürdőszobákban. Ezt váltották fel a bádogosság megjelenésével a fémlemez fürdőkádak. Tulajdonosi, saját beszerzésű darabunk az 1930-as évekből származik. Ekkor már a mindenkori tulajdonos által kedvelt színre festették a fürdőkádakat, így az eredeti felületnek mondhatni nyoma sem maradt. Az akkoriban legkedveltebb és legelismertebb szakmai kiadvány, az 1914-es kiadású Ulrich árjegyzék már 12 db különböző kialakítású lemezkádat tartalmazott. Múzeumunk darabjai között mindig is kedvesek voltak a számunkra az iparosok (kézművesek) által készített darabok, így nagy becsben tartjuk ezt a mintadarabot is.

Fürdőhenger csappal, zuhannyal (MUZ_581)

Ez a régi, gyönyörűen kidolgozott réz fürdőhenger tulajdonképp egyfajta fatüzelésű bojlerként funkcionált. A kb. az 1960-as évekből származó kifogástalanul szép állapotban fennmaradt kiállítási darab kollégánk, Gatyás Sándor felajánlásából érkezett be hozzánk. Samottozott öntöttvas talapzat, vörösréz tartállyal, nikkelezett sárgaréz csapteleppel és csővezetékkel a tökéletes higiéniáért. Ennek a fatüzelésű bojlernek a használatával a fürdőszoba fűtés és a melegvíz-előállítás egyaránt szavatolt volt a bojler alsó részén található a tűztérnek köszönhetően. A berendezést időszakos, a szükségletek szerinti üzemelésre tervezték. Begyújtása, és tüzelőanyag adagolása kézzel történt, az égési folyamat szabályozásához pedig a hamuzó ajtaját használták, megfelelő helyzetbe állítva azt. Kényelemes vízellátási megoldás a korabeli lehetőségek tökéletes komfortjával!

Molnár Anna