Szervizünkben több olyan eset is előfordult, amikor a szűrőt összetartó hollandi leugrott vagy lelazult, aminek következtében a lakás elárasztásra került. Mindegyik esetben a nem megfelelő beépítésre lehetett visszavezetni a hiba okát.
A gyári csomagolásban az alábbi szerelési rajz található (1. kép)
Erre biztosan többen felhúzzák a szemöldöküket, mert a fenti kiépítésnek lényegesen nagyobb helyigénye van, mint amit egy vízszűrőnek általában biztosítanak. Pedig mindennek szerepe van, hogy a szűrő jól és biztonságosan működjön.
A szűrő utáni visszacsapó szelep beépítése három esetben is meg tudta volna akadályozni a problémát. Ugyanis viszonylag közel, csőhosszban mérve 1-2 méteren belül villanybojler volt a szűrő után beépítve. A bojlerhez gyárilag biztosított kombinált biztonsági szelep visszacsapó szelepében sajnos nem lehet megbízni. Főleg azért nem, mert újabban egyre több gyártó olyan szerelvényt ad, amelyiknek a visszacsapó szelepe kb. 3 bar bojler oldali túlnyomás fölött visszafelé kinyitja a visszacsapót. Ezzel levezeti a túlnyomást, és kevesebbszer kell a biztonsági szelepnek nyitnia, nem csöpög el olyan sok víz. Viszont a hideg víz csőbe visszajutó meleg víz elérte ezen esetekben a vízszűrőt. A vízhőmérséklet meghaladta a 45 °C-ot (e fölött nem üzemeltethető a vízszűrő!), és meg is volt a baj: leugrott a hollandi a szelepházról.
(1. borítókép)
A vízütésgátló tartály használata nem elterjedt, pedig lenne létjogosultsága. A FixTrend szűrők legfeljebb 7 bar statikus nyomásig használhatók. Amikor a víz mozgásban van, majd hirtelen megállítjuk, a mozgási energiája hozzáadódik a statikus nyomáshoz, érvényesül a dinamikus nyomás. Ez akár jelentős többlet is lehet, több tíz bar-os nyomáshullám megy végig a csőhálózaton. Az egykaros csaptelepekkel nagyon hirtelen el lehet zárni a vizet, de a mosó- és mosógépek mágnesszelepjei is ugyanezt a hatást okozzák. Nem tart sokáig ez a nyomáshullám, de ahhoz elég lehet, hogy a szűrőt tönkre tegye. Főleg, ha alig van csőhosszban távolság a vízoszlop megállításának helye és a szűrő között.
A 2. borítóképen egy mosogatószekrénybe volt beépítve a szűrő, a mosogatócsap egykaros kivitelű. Olyan helyen volt beépítve, ahol eleve 5-6 bar volt a hálózati víznyomás, nem kellett sok ahhoz, hogy a megengedett 7 bar fölé kerüljünk.
Sajnos nem csak a konyha úszott.
A beépítési rajzon látunk még egy-egy nyomásmérőt a szűrő előtt és mögött. Ezekkel tudunk meggyőződni arról, hogy mennyire van a szűrőbetét eltömődve. Ha ez kimarad, az nem feltétlenül hiba, mert a szennyeződés az átlátszó szűrőházon keresztül általában előbb látható, mint a nyomásesés.
A megkerülő ág beépítése sem azért ajánlott, mert különben nem fog jól működni a szűrő. Amíg a szűrőt karbantartják, addig is lehet vizet vételezni, ha így építik ki a rendszert.
Németh János
épületgépész mérnök
szervizhálózat-vezető
